Ahogy a vöröshadsereg haladt Németország felé, újabb és újabb táborok szabadultak fel, és a háború a végéhez közeledett. Azok, akik egészségi állapota megengedte, azonnal útnak indultak a felszabadulást követően akár egyénileg is. Sokak otthona időközben romhalmazzá vált a bombázások, vagy a harcok miatt, vagy mások költöztek be otthonaikba, amelyet a deportálás után kiutaltak a helyi hatóságok, az új lakók pedig nem voltak hajlandók visszaadni a lakást és vagyontárgyakat jogos tulajdonosaiknak. Hasonlóképpen történt a különböző használati vagy lakberendezési tárgyakkal, amelyeket az új tulajdonos csak ritkán szolgáltatott vissza eredeti birtokosának. Míg a zsidók jogbiztonságát Európa minden országa elismerte, egyúttal elítélve a háború alatti jogfosztásukat, az elvett vagyon visszaszolgáltatásával kapcsolatban a zsidóság és a többségi társadalom élesen eltérően gondolkodott. Így tehát a hazatérés feszültséget okozott, amely két esetben (Miskolcon és Kunmadarason) pogromokba, zsidók elleni erőszakos cselekedetbe torkollott.
További problémát jelentett, hogy mivel minden tulajdonuktól megfosztották a hazatérőket, megélhetés nélkül maradtak. Ahhoz, hogy az életüket újrakezdhessék a háborút követően, két nemzetközi zsidó segélyszervezet nyújtott aktív támogatást. Az egyik a Zsidó Világkongresszus, a másik pedig az American Jewish Joint Distribution Comittee (röviden Joint). A Zsidó Világkongresszus a jog és vagyonbiztonságért küzdött, a Joint segélyezési munkát folytatott. A Joint feladata volt a hazatérés segítése, szervezése, a hazatérők élelmezése, ruházat és egyszeri pénzsegély biztosítása, munkalehetőség teremtése, de segítséget nyújtottak például a lakhatási körülmények javításában, illetve a holokauszt miatt elárvult gyermekek számára otthonokat létesítettek országszerte. Az 1947-48-as kommunista átmenetet követően a kiépülő totalitárius kommunista állam számára az imperializmus (világuralomra törő kapitalista politika) jelképévé vált a szervezet, és végül 1953-ban megszűnt működni. A szervezet sokakat sikeresen visszavezetett a társadalomba, akik új életet kezdtek, noha a vészkorszak alatt átéltek az egész további életükre kihatással voltak.
Mit gondolsz, milyen hozzáállás szükséges a többségi társadalom és a túlélők részéről a békés együttéléshez? Írj 2-3 példát!