I. Ferenc József király 1895-ben bevett vallássá nyilvánította az izarelita felekezetet, ezzel a magyaroszági zsidóság egyenjogúvá vált a többségi társadalommal. Ezt követően néhány évvel kezdték építeni a Tisza parton a mai Szapáry út, a belváros legelegánsabb utcájának végén a Baumhorn Lipót építész által megálmodott és tervezett neológ zsinagógát, amelyet a zsidó közösség csak nagytemplomnak nevez.
Az impozáns épületet 1899. augusztus 29-én adták át, ünnepélyesen elhelyezve a frigyszekrényben a tóratekercseket. Ekkor kezdte 48 évig tartó szolgálatát dr. Heves Kornél főrabbi, aki nemcsak rabbinikus munkássága, hanem komoly irodalmi tevékenysége is szorosan kapcsolódik Szolnok városához. Verseiben kiállt az egyházak és az emberek közötti békés együttélésért. Egyik versében a korábban említett három templomról is ír:
„Három templom van minálunk Egymás mellett egy sorjába. Erről híres nevezetes A nagy-Kunság rónatája Itt, ahol a Tisza, Zagyva Ölelkezve összefoly, itt van ez a három templom, melynek párja nincs sehol.”
A zsinagóga a vészkorszak idején megrongálódott, díszes üvegablakait kitörték, a háború utolsó szakaszában méltatlan célra, gabonaraktárként használták. Az elkövetkező évtizedekben állaga súlyosan tovább romlott. A városba visszatért, megfogyatkozott és elszegényedett zsidó közösség nem tudta az épületet fenntartani. Végül a hatvanas években Szolnok városa megvásárolta és azóta Szolnoki Galéria néven képtárként működik.