XX. századi szolnoki történet

A cukorgyár – szerelvények összeállítása

Olvasd el figyelmesen a szöveget és válaszolj a kérdésre!

A Szolnoki Cukorgyár a II. világháború előtt sikeres, zsidó tulajdonban lévő üzem volt. A német megszállást követő gettósítás után a megye zsidó lakosságát a megye gettóiból ide szállították, tekintve, hogy rendelkezett vasúti összeköttetéssel, és nagy épületei elégségesek voltak ahhoz, hogy több ezer embert zsúfolhassanak itt össze. A cukorgyár valóságos földi pokol volt az ide bezárt zsidó lakosság számára. A magyar csendőrség szisztematikus vallatásnak vetette alá a foglyokat azért, hogy azok felfedjék esetleges elrejtett értékeik, vagyontárgyaik hollétét. 1944 június elején végül két szerelvényt állítottak össze a cukorgyárban lévő zsidóság deportálására. Ez úgy történt, hogy a foglyokat listára vették szerelvényenként, ezzel besorolva azt, hogy ki melyik szerelvényre kerül. Az első szerelvényre javarészt egyszerű munkásemberek, iparosok, kispolgári családok kerültek, míg az értelmiségi, nagypolgári származású, döntő többségében korábban jómódban élők kerültek a második szerelvényre. Egyik szerelvényen utazók sem tudták, hogy mi a vonat úticélja. Az első szerelvény fogjait elpusztították az auschwitzi haláltáborban, míg a második szerelvény Ausztriába, Strasshofba ment, ahonnan Ausztria különböző munkatáboraiba, gyáraiba kerültek a deportáltak. Többségük sorsa jóval szerencsésebben alakult előbbi társaikénál, miután a szovjet hadsereg előre nyomulásának köszönhetően felszabadultak, a háború végén sokan visszatértek, hogy a vészkorszak után új életet kezdjenek.


Mit gondolsz, miért az iskolázottság és a társadalmi helyzet alapján állították össze a deportáltakat a hatóságok?

Back to map

Terms and Privacy

© 2024 USC Shoah Foundation, All Rights Reserved