Az 1942-es év elején két tömeges akasztást hajtottak végre a barakk mögötti árokban. Az elején szigorúan tilos volt a gettó folyainak a külvilággal levelezni.

1941 novemberében minden foglyot felsorakoztattak, és a parancsnok bejelentette, bizonyítékuk van arra, hogy valaki megszegte a tilalmat. Azt mondta a foglyoknak, hogy ha a bűnös nem vállalja fel tettét, akkor minden foglyot kollektívan büntetnek meg. Egyébként büntetlenséget ígért nekik. A titkos levelek írói megtörtek a nyomás alatt, és vallomást tettek.

A büntetlenség ígérete csak náci trükk volt. 1942 januárjában kilenc embert akasztottak fel, majd február 26-án még hét emberre várt ugyanez a sors. A kivégzettek közt nem csak a levélírók voltak, hanem például egy olyan fogoly is, amelyik eltávolította a sárga csillagot a kabátjáról. A zsidóknak szégyenbélyegként kellett hordaniuk a csillagot. A gettóból választottak ki embereket arra, hogy megácsolják az akasztófát, megássák a tömegsírt, és még a hóhér munkáját is nekik kellett elvégezniük.

Azonban ezt követően több foglyot nem végeztek ki a theresienstadti gettóban. Büntetésként ehelyett átszállították a foglyokat a Gestapo börtönébe a Kis Erődbe (Malá pevnost). Másik lehetőségként felrakták a foglyot egy keleti transzportra. A kisebb vétségekkel nem a nácik foglalkoztak, hanem a zsidó hatóságok, és az elítélt személyeket a gettón belül börtönözték ben.