A Theresienstadt erődjében (valójában Theresienstadt városában) lévő gettónak a kezdetektől propaganda célokat szántak.

Az volt a cél, hogy eltitkolják a nácik valódi szándékait a zsidókkal. A nácik Theresienstadttal azt mutatták be a világnak, hogy az élet ott ugyanúgy zajlik, mint bármely más kisvárosban. A náci Németország a háború kudarcai és a nemzetközi szervezetek erősödő nyomása miatt is megengedte, hogy a Vöröskereszt képviselői kétszer ellátogassanak a gettóba. Azonban mindkét látogatást a náci propaganda céljaira használták fel. Ezek előre megírt forgatókönyv szerint zajlottak; a foglyoknak azt kellett eljátszaniuk, hogy semmi bántódásuk nem esett.

A tér körüli épületek új funkciókat kaptak, amikor a Vöröskereszt képviselőinek első látogatására készült a gettó. A theresienstadti városháza földszintjén egy bankot rendeztek be 1943-ban, ám ott semmilyen pénzintézet nem működött. A tér egyik sarkában egy kávéház volt. Ez már 1942 decemberében megnyitott. A belépőjeggyel rendelkező fogoly két órán át ülhetett ott, és míg pótkávét vagy műteát ivott, megnézhette a kabaréműsort vagy élőzenét hallgathatott. A kávéház melletti divatüzlet olyan cikkeket árusított, amit a foglyoktól koboztak el rögtön azután, hogy megérkeztek Theresienstadtba. A főtér területén parkot alakítottak ki azon a helyen, ahol korábban három sátor állt, melyekben a foglyok gyártottak faládákat a német hadsereg járműihez való fagymentesítő berendezésekhez.

Az első vöröskeresztes küldöttség 1944 júniusában érkezett Theresienstadtba, és a vezetőjük nagyon elismerő jelentést írt a városban tapasztalt körülményekről.