Olvasd el a helyszínhez tartozó információt vagy hallgasd meg az audioguide-ot a következő oldalon!
1941-ben Magyarország belép a II. világháborúba. A zsidó családok férfitagjainak egy részét, de olykor nőket is munkaszolgálatra kötelezik elsősorban az ország területén. Az itthon maradt zsidók mozgástere és lehetőségei leszűkülnek. A német megszállás után a magyar hatalmi szervek haladéktalanul megkezdik a náci Németországban már 1935-ben bevezetett nürnbergi törvények végrehajtását, melyek a faji megkülönböztetést törvényi szintre emelték. Így a zsidó lakosságot megkülönböztető jelzés viselésére kötelezték, megfosztották őket magántulajdonuktól, állampolgári – és szabadságjogaiktól. A német vezetés március 19-e után azonnali hatállyal életbe lépteti ezeket az antiszemita jellegű intézkedéseket Magyarországon is. Ennek következtében április 5-től a kecskeméti zsidóságot is kötelezik arra, hogy ruhájukon jól látható helyen élénk sárga színű csillagot viseljenek. Április közepétől elindul a gettósítás, majd rövid időn belül sor kerül a koncentrációs táborokba történő deportálásokra, melyet vidéken kezdenek meg először. A többi településhez hasonlóan Kecskeméten is a városvezetés döntötte el, hogy hol jelöli ki a gettó területét. Ezzel a feladattal Liszka Béla polgármester Laczy István irodaigazgatót bízta meg, aki azonnal megkezdte a helyi adatgyűjtést. A felmérés május 3-ra készült el. Ez alapján 564 zsidó család lakott Kecskeméten, összesen 1323 fő. 1944. májusában 873-an tartózkodtak a városban, akik számára hamarosan kijelölték a gettó területét, azaz azokat a lakóházakat, épületeket, melyekbe a zsidó családokat költöztették. A családok a számukra kijelölt helyekről a városban kifüggesztett plakátokról értesültek. A Fecske utca 8. szám alatti lakóházat, több házhoz hasonlóan kisajátították, és három másik ingatlan mellett (Nagykőrösi utca 10., a Bocskay utca 12., Horváth Döme utca 14.) raktárnak jelölték ki. A zsidó lakosság ide szállíthatta ingóságait, melyről leltár készült és azt az erre a célra kijelölt helyi bizottság ellenőrizte rendőri felügyelet mellett. A költségeket a családoknak maguknak kellett állniuk, ingatlanjaik a bizottság felügyelete alá kerültek. A megtévesztett zsidó lakosság abban a hitben költözött be a számukra kijelölt épületekbe, hogy értékeikhez a felvett leltár segítségével a későbbiekben könnyedén hozzájuthatnak. Ez azonban sokak számára nem valósult meg, hiszen a legtöbben soha nem tértek vissza Kecskemétre, vagy ha mégis ingóságaik és lakóingatlanjaik már más tulajdonát képezték.