Olvasd el a helyszínhez tartozó információt vagy hallgasd meg az audioguide-ot a következő oldalon!
Az 1944 májusi gettósítás után alig egy hónappal júniusban elkezdődött a deportálás előkészítését szolgáló gyűjtőtábor kijelölése: a helyi, valamint a környékbeli zsidók (Abony, Cegléd, Csongrád, Jászkarajenő, Kalocsa, Kiskőrös, Kiskunfélegyháza, Nagykőrös, Soltvadkert és Törtel) egy helyre gyűjtése. A nem sokkal később a „malenkij robotra”, azaz a Szovjetunióban végzendő kényszermunkára kötelezett lakosok összegyűjtését is szolgáló gyűjtőtábor helyét a kecskeméti téglagyár területén (Rendőrfalu, Matkói út) jelölték ki. Megérkezésük előtt a beköltöztetett zsidókat megmotozták, megmaradt értékeiket elkobozták. Ezek egy része nem maradt Magyarországon. A többit (üzleteket, műhelyeket, rendelőket, lakóingatlanokat, földbirtokokat és minden ingóságot) egyéb magyarországi, a zsidó vagyon felett rendelkező hatóság jogköre alá utalták. Ezeknek a vagyontárgyaknak a kiutalására a deportálás után került sor, melyek egy részét az 1945 elején hazatérő túlélők gyakran nem kaptak vissza. A gyűjtőtáborban embertelen körülmények közt tartott zsidók közül mintegy 70 személy az öngyilkosságot választotta; csupán 13 fogolynak sikerült kiszabadulnia. A zsidók Auschwitz-Birkenauba történő deportálására 1944. június 27-én és június 29-én került sor. A jelenlegi adatok alapján a helyi zsidó lakosok közül a holokausztot 70 nő és 4 férfi élte túl.