A kecskeméti zsidóság nyomában

Információ a helyszínről

Olvasd el a helyszínhez tartozó információt vagy hallgasd meg az audioguide-ot a következő oldalon!

A zsidó vallás az öt világvallás egyike. Monoteista, tehát egyistenhívő, Istenre Jahve névvel is utalnak. A közösség tagjai hiszik, hogy eljön a Messiás. A zsidó nép történetét az Ószövetség foglalja össze, de kiemelt jelentőséggel bír a Tóra, mely Mózes első 5 könyvét tartalmazza, és amely a zsidók történetén kívül a rájuk vonatkozó törvényeket, szabályokat is leírja. A zsidó közösség zsinagógákban tartja vallási szertartásait. A zsinagógák mérete változó; akár egy lakás is szolgálhat szent helyként, amennyiben van Tóra a helyiségben. A Tóra olvasása és értelmezése a rabbi szent feladata, aki a közösség lelki vezetője.  A zsidó közösség - sok városhoz hasonlóan - már a középkortól megjelenik Kecskemét város életében, de a letelepedettek vagy a vásárokon itt tartózkodók számát önkormányzati rendeletekkel szabályozták. A 18. századtól azonban a zsidó közösség dinamikus fejlődésnek indult és a századfordulóra a kecskeméti lakosság közel 4 %-át tették ki.  A dualizmus alatti zsidó emancipáció, azaz egyenjogúsítás és a zsidó lakosság asszimilációs, beolvadási törekvései (a névmagyarítások, a magyar nyelv szélesebb körű használata, a magyaros divatelemek átvétele) közelítették Kecskemét keresztény és zsidó lakosságát egymáshoz. A zsidó hitközség neológ (modernebb szemléletű) és az ortodox (hagyományhű) közösség tagjai közt azonban folyamatosan nőtt a szakadék. Az ortodox imaházi egyesület 1917-ben kivált. Az itt látható épületet az 1920-as években kapták, s ezzel az ortodox irányzat helyileg is elkülönült. A neológ zsinagógához képest ez a zsinagóga külső homlokzata egyszerű, területi beosztását tekintve követte a hagyományokat. Belső terét hagyományos formákkal és szimbólumokkal díszítették. A vallási előírásokat szigorúan betartók száma viszonylag alacsony volt; 1941-ben például ez a szám 198 főre tehető. Az ortodox irányzathoz tartozók mindenben követik a Tóra előírásait, így például öltözködésben, haj- és szakállviseletben vagy az étkezésben. A nyelvhasználatban a hébert részesítik előnyben, ezzel is alapvetően elzárkózva az asszimilációtól. Szigorúan tartják a Sabbathot és az egyéb ünnepeket. Időszámításuk nem a keresztény időszámítást követik: a nap az első csillag feljöttétől kezdődik, a hónapok és az évek iskülönböznek a Gergely-naptár beosztásától. Így például a zsidó újév 2017-ben szeptember 20-án köszönt be, mellyel az ember teremtésének 5778. évébe lépnek. A hagyományos zsidó közösségekben a férfi és női szerepek pontosan körülhatároltak. Mivel alapvetően földhöz jutásukat korlátozták, ezért a kecskeméti zsidó lakosság is jellemzően a kereskedelemben, az iparban és értelmiségi pályákon helyezkedett el. Zsidó tulajdonban volt például a Kecskeméti Konzervgyár, a baromfifeldolgozó, a hűtőház, vagy a Schiffer cipőgyár is. Esetenként előfordult, hogy egyes családok nagyobb földtulajdonhoz is hozzájutottak.   Elisabeth Mann, született Mohr Erzsébet, aki túlélőként többször mesél majd nekünk az általa megélt eseményekről, családja például tollkereskedéssel foglalkozott, ő maga pedig a kecskeméti Tanítóképző Főiskolán szeretett volna tanulni. Ez az álma sosem vált valóra.


ContinueBack to map

Terms and Privacy

© 2025 USC Shoah Foundation, All Rights Reserved