József Attila, bár nem volt zsidó, mégis versbe foglalta a zsidóság legősibb imáját és hitvallását a (Szegénység Szennylepleiben…) című versében. Makaiék baráti köréhez elsősorban zsidó ügyvédek, bankárok, orvosok, illetve neves költők, művészek, színészek tartoztak. Itt kerülhetett talán a költő kezébe egy magyar fordítású zsidó imakönyv, ahonnan az ihletet merítette verséhez. (Hódmezővásárhelyen az Ady Endre út 4. szám alatt található ház falán olvasható a képen látható emléktábla.) A vers 1934 környékén született, de először csak a költő halála után négy évvel, 1941-ben, már erősen zsidóellenes politikai környezetben látott napvilágot, és nem verseskötetben, hanem egy zsidó kiadványban, a Komlós Aladár szerkesztette Ararátban. A kéziratot feltehetően a költő testvére, Jolán juttatta el a szerkesztőnek, aki feltüntette, hogy a költő nem zsidó, hanem keresztény. A kézirat fennmaradt, ma a Petőfi Irodalmi Múzeumban őrzik.

Forrás: zsido.com/a-veghetetlen-szeretet-szavat-kialtom-barmi-essek-sma-jiszroel/