Visszaemlékezés

„A Takaréktár utcánál már láttam a felvonulók szakadatlan sorát, a Széchenyi téren pedig a kordont vont katonaságot, amely lábhoz tett fegyverrel fenyegető helyzetet mutatott. Rohanva érkeztem az egyetemi tanács ülésére. Majdhogynem lihegve mondtam el, milyen veszélyes helyzet van alakulóban. Gyorsan döntöttünk. Én vállaltam a fegyveres beavatkozás megakadályozását, Baróti Dezső, az egyetem rektora, Nyíri Antal, a bölcsészkar dékánja és Korpássy Béla, az orvosi egyetem dékánja pedig felkerekedtek, hogy a menet élére állva valamiképpen megakadályozzák a tömeg és a katonaság összecsapását. Halász Gyula főhadnagy jelentkezett, és felsőbb parancsra hivatkozva azt válaszolta: ha a tömeg áttöri a kordont, ő végrehajtja a lövésre szóló parancsot. Mire én visszarohantam az egyetemre, a Széchenyi téren már minden a feszültség tetőfokán állott. Megtudtam, hogy az egyetemiek álltak a tömeg élén, s kezüket csatárláncként egybefogva megkísérelték a Takaréktár utcának a Széchenyi téri torkolatában a tömeget visszatartani, hogy ne menjen neki a csőre töltött fegyvereknek. Hasztalan, a tömeg előrenyomult, a figyelmeztető lövés eldördült.” Az egyik lövedék valószínűleg gellert kapva Schwartz Lajos fiatal munkás életét oltotta ki közvetlenül a menet élén alkotott csatárlánc mellett. A tömeg a holttestet az egyetem Ady téri épületébe vitte, ahol a lépcsőfordulóban ravatalozták fel. Hetekig látszottak itt a vérnyomok. Rövid időre kijárási tilalmat rendeltek el. Schwartz temetése már a forradalom győzelmét követően, nagy tömeg részvételével, október 31-én rendben zajlott.”

Forrás: https://szegedma.hu/2008/10/ezerkilencszazotvenhat-szegeden-naprol-napra