Olvasd el a helyszínhez tartozó információt!
A mádi zsinagóga az első mádi rabbi, Vahl Mojse vezetése alatt 1795-ben épült egy korábbi, szerényebb imahely helyén barokk stílusban, melynek építését két helyi borkereskedő család, a Brener és a Teitelbaum testvérek finanszírozták. Az épület a lengyel zsinagógaépítészeti hagyományokat követve épült: térszerkezete, díszítései a haszid kultúra jegyeit mutatják. A középen álló tóraolvasó pult négy oszlopa nem csak a tetőszerkezetet tartja, hanem a hagyomány szerint az égi trónus lábait is jelenti, s így közvetlen kapcsolatot jelent a mennyei hatalmakkal. A tóraszekrény díszítése szintén szimbolikus: a három emelete legtetején a koronából kinövő fa motívuma az Isteni jelenlétre utal. Bonyhádhoz hasonlóan, a hagyomány szerint a mádi zsinagóga köveit is a közösség tagjai termelték ki és vitték a helyszínre, hogy idegenek ne érintsék őket. A padokban 130 férfi számára volt ülőhely. A nők a karzaton ültek, a zsinagógai tértől ráccsal elválasztott helyen, amelyet külön bejáraton közelíthettek csak meg. A Tóraolvasó pult a padlószintnél magasabban található, ez, valamint az oszlopok általi kiemelés és szép, vasrácsos korlátja elkülöníti az emelvényt a zsinagóga többi részétől. A Tóraszekrény a hagyományoknak megfelelően a keleti falon található. A templomban található egy márványtábla, amely a II. világháború idején elhurcolt 336 mádi zsidó emlékét őrzi. Az imaterem előterében kis helytörténeti kiállítást találunk. Az egész világon mindössze néhány zsinagóga maradt meg ebből a korból, és közöttük a mádi egyike a legszebbeknek. A zsidó és keresztény lakosság egészen az 1940-es évekig viszonylag békében élt egymás mellett, a világháború alatti zsidóüldözések azonban elpusztították a mádi zsidó közösséget is. Mádon Pészáh ünnepe után a zsinagógába terelték a zsidó lakosságot, majd három nap múlva a sátoraljaújhelyi központi gettóba kényszerítették őket. Itt körülbelül három hétig embertelen körülmények között, zsúfoltságban, élemiszer- és vízhiánnyal küzdve kellett kibírniuk a napokat. Május 16-án, majd további két másik napon megkezdődött 230 zsidó deportálása Auschwitzba. Mád zsidó lakosságának 90%-át meggyilkolták, nagyon kevesen maradtak életben, és közülük is alig tért vissza valaki. A háború után a mintegy 250 mádi zsidó közül alig 40 élte túl a holokausztot, és hazatérve ők is hiába igyekeztek újjáalakítani közösségüket. Nagyon sokan emigráltak, így a zsidó közösség újjépítése is nehézkessé vált a településen: az utolsó mádi rabbi (Ehrenreich Eliezer) is emigrált az Amerikai Egyesült Államokba, így 1956-ra megszűnt a mádi zsidó közösség. A zsinagóga ezután már nem működött eredeti, vallási funkciójában. A zsinagóga és a rabbiház állami (tanácsi) kezelésbe került: a rabbiházban lakásokat alakítottak ki, míg a zsinagóga épületével nem foglalkoztak, azt az 50-es évek elején bezárták. Ezt követően az épületet kifosztották, a bútorokat és könyveket elégették, a zsinagógát teljesen elhanyagolták. Az épületben súlyos károk keletkeztek: az oromfal ledőlt, a tetőszerkezet beszakadt, a beázások pedig elpusztították a mennyezeti festések nagy részét. 1978-ban ugyan történtek állagmegóvási munkálatok, de az ezredfordulóra az épület állapota elérte a kritikus szintet. Ekkor megkezdődtek az épület külső helyreállítási munkálatai, valamint a restaurálás, amely 2004-ben fejeződött be. A Wirth Péter tervei alapján folyó renoválási munka példamutató módon állította helyre az épületet, amiért az 2005-ben Europa Nostra díjat kapott. A zsinagóga és a rabbilakás ma haszid zarándoklatok célpontja, de amióta a zsinagógát felújították, muzeális intézményként is látogatható.