A zsidó közösség rövidesen önálló hitközséget hozott létre, azonban megerősödni sokáig nem tudott, ugyanis jó ideig nem önállósíthatták magukat, házat, telket nem vásárolhattak. A közösség életét nehezítette, hogy szegényes imaházuk 1804-ben gyújtogatás következtében leégett, majd az újonnan felépített zsinagóga a város jelentős részével együtt ugyancsak tűzvész miatt pusztult el 1840-ben.
A várost újjáépítették, virágzott a kereskedés és a kézművesség, jelentős volt a fa-, gabona-, bor-, gyapjú-, bőr- és állatkereskedelem. A zsidó lakosság az utóbbiakkal foglalkozott, majd egyre bővült tevékenységük, ami a zsidók először vallási, majd politikai egyenjogúsításával is összefüggött, térfoglalásukat, jólétüket mindenképp előmozdította. Intézményeik egymás közelében, a zsinagóga szomszédságában épültek fel, annak a nagyméretű teleknek a szomszédságában, amelyre maga a zsinagóga is épült, így zsidó iskola is ennek közelében létesült.
Kohn Schwerin Götz főrabbi külön felhívással fordult egykori tanítványaihoz, külföldi barátaihoz, hogy segítsenek az új zsinagóga felépítésében. Vállalkozását siker koronázta, öt évvel később felavatták a neoklasszicista stílusban épült templomot (1845), az izraelita templomok sorában egyedülálló módon magyar nyelven. Ma az egykori zsinagóga épülete könyvtárként működik, de ezt a külső egyáltalán nem árulja el.