1944 áprilisától kötelezővé tették a zsidó származású emberek számára a sárga csillag viselését, és sorra születtek azok a rendeletek, melyekben megfosztották őket ingó- és ingatlanvagyonuk nagy részétől. A zsidóellenes rendeleteket ugyan a németek iránymutatásával, de a magyar politikai és bürokratikus szervek utasításával és vezetésével hajtották végre. Ezek közé tartozott először a vidéki zsidóság deportálása: Magyarország területét zónákra osztották, a nagyobb vidéki városokban a zsidók számára kényszerlakhelyeket, ún. gettókat jelöltek ki, hogy innen különböző koncentrációs táborokba, például Auschwitz-Birkenauba szállítsák őket. Ugyanez lett a sorsa az akkor Tállyán élő nem egészen 200 fős zsidóságnak. Először a Községháza udvarán kellett gyülekezniük, ahonnan a zsinagóga udvarára, majd másnap a Gesztenyesoron keresztül a vasútállomásra vezették őket. Innen többségüket a sátoraljaújhelyi gettóba hurcolták.