Olvasd tovább a zsinagóga és a soproni zsidóság történetével kapcsolatos tudnivalókat!
A városban közben megindult a tülekedés az „elhagyott", illetve „gazdátlanná vált" zsidó vagyonért. A 157 zsidó üzletre mintegy 3000 kiigénylési kérvény érkezett. Megkezdték a hátrahagyott ingatlanok és ingóságok leltározását, majd széthordását. A zsinagógát a soproni zsidóság deportálásból visszatért tagjai 1945 után még működtették egy ideig, 1947-ben renoválták és a megmaradt zsidóság használatba tudta venni. Utolsó rabbija túlélte a vészkorszakot, de Amerikába emigrált. 1946-ban a volt hajdúböszörményi rabbit hívta meg a hitközség, ő 1950-ig látta el ezt a feladatot. 1950-től veje, Krausz Arnold lett a soproni ortodox hitközség rabbija, egyben az utolsó rabbi Sopronban. Az 1950-es években a zsidó lakosok létszáma ugyan ismét növekedni kezdett, de az 1956-os forradalom után tömegesen külföldre emigráltak, köztük Winkler Péter és Scheiber Ilona is. A dokumentumok alapján az épület 1955-ig még a Soproni Izraelita Hitközség tulajdona volt.
Az épület falán emléktábla őrzi az elhurcoltak emlékét.1969-ben megszűnt a hitélet itt a zsinagógában, amelynek állapota az évtizedek alatt folyamatosan romlott, melyben a többszöri tulajdonosváltás is jelentős szerepet játszott. A homlokzati bejáratot és ablakokat befalazták. Az épületet 2004-től műemlékké nyilvánították, 2005-ben pedig a soproni önkormányzat vásárolta meg. A hitközség tervezi az épület felújíttatását. Napjainkban körülbelül 50 zsidó él a városban a háború előtti 2000 fős létszámhoz képest.