Olvasd el a zsinagóga történetét!
Az Új utcában már a 13. században 10-16 család élt, és a 14. század elején felépítették ezt a Közép-Európában szinte egyedülálló gótikus zsinagógát, amely imaház, gyűlésterem, iskola is volt egyben. Mellette a vándoroknak is szállást adó ispotály állt, valamint a ma is megtekinthető rituális fürdő.
A zsinagóga nem csupán a közös imádkozások és istentiszteletek helyszíne volt, hanem tanházként és gyűlésteremként is működött. A soproni zsidók mellett szolgálta azokat is, akik kereskedőként, utazóként töltöttek néhány napot a városban. A zsinagóga egy Magyarországon is alkalmazott pápai rendelkezés értelmében nem nyílhatott közvetlenül az utcafrontra, így két lakóház közötti kis udvar mögé épült. A szomszédos épületek egyike az átutazó szegények szállása és kórháza volt, mely a zsidó intézményrendszer elengedhetetlen részét képezte mindenütt. Ebben az épülettömbben, a zsinagógával összeépítve találjuk a rituális fürdőt, mely Európa egyik legkorábbi ilyen emléke. A zsinagóga belső elrendezéséből, díszítményeiből csak kevés maradt fenn. A nőknek külön imatermük volt saját kijárattal, a nagyteremben zajló eseményeket csak a keskeny ablakréseken keresztül követhették. 1526-ban a zsidókat elüldözték Sopronból, így a zsinagóga is pusztulásnak indult, elé lakóházat emeltek. Az 1960-as évek végén került sor az épület feltárására, műemléki helyreállítására. Ma múzeumként látogatható.