Olvasd el a visszaemlékezést, majd válaszolj a kérdésekre!
Az egyetemisták 1956. október 23-án a Petőfi téren keresztül, a Várkerületen vonultak a Tűztorony felé. A vonulás csendben, méltósággal zajlott; a már megismert Peéry Rezső szerint éppen ez adta erejét. A forradalom napjai is viszonylag csendben teltek Sopronban: szerencsére nem került sor sortüzekre, és a Várkerületen álló szovjet emlékmű lebontását a városi hatóságok nemhogy nem akadályozták, még segítették is.
Erről Katona Sándor rendőrkapitány így írt:
“Nagy „bűnöm” az volt, hogy közreműködtem a szovjet emlékmű ledöntésénél. Az autógyári munkások megindultak, több helyről jelentették, hogy céljuk a szovjet emlékmű ledöntése. A megyei rendőrkapitány azt mondta, cselekedjek a saját belátásom szerint, (golyószóróval kellett volna belelövetni a tömegbe), én azonban lelkiismeretem szerint cselekedtem. A Kisvárkerületen állt az obeliszk. Hozták a létrát, a kötelet a szomszéd házból. Egy Tóth István nevű ember volt a hangadó. Van egy híres fotó is róla. A tömegben ott áll egy rendőrtiszt, derékszíj nélkül. Az én vagyok. Azt javasoltam, ha döntik, más irányba döntsék; ne a városi transzformátort zúzza össze. Az elkeseredett tömegből pillanatok alatt egy felszabadult, mámoros tömeg lett. Tapsviharban törtek ki, és ezt kiabálták: „Ilyen rendőrségre van szükségünk”.”
- Mi vezethetett ahhoz, hogy a rendőrség helyi vezetője is a felkelők közé álljon?
- Mit gondolsz, milyen következménnyel járt ez Katona Sándor életére, karrierjére nézve?