Olvasd el, mit érdemes tudni a soproni egyetemről és hallgatóiról!
A soproni egyetem története nem egyedi: a trianoni döntés során elcsatolt felsőoktatási intézményeink közül több „hazaköltözött”: a pozsonyi egyetem Pécsre, a kolozsvári Debrecenbe helyezte át működését az első világháborút követő években. A Selmecbányán a 18. század vége óta létező bányamérnöki akadémia számára logikus döntés volt a Sopronba költözés, hiszen a szomszédos Brennbergbánya a képzés számára kiváló gyakorlati helyet jelentett. Az 1918-től itt működő egyetem diáksága a kezdetektől aktívan részt vett a soproni közélet alakításában. Amikor az első világháborút követően a város és környéke Ausztriához került volna, a helyi ellenállók fegyverrel akadályozták meg a hatalomváltást. Ebből az 1921-es felkelésből, majd a döntő népszavazást megelőző időszak rendfenntartási feladataiból egyaránt kivették részüket a hallgatók: erre hívja fel az itt látható Őrtüzek-emlékmű is a figyelmet. A mai napig komoly hagyományokkal rendelkező, az átlagosnál jóval összetartóbb diákközösség 1956-ban is a történések alakítója lett.
1956 őszén - hasonlóan több magyarországi egyetemhez - Sopronban is gyakorivá váltak a diákgyűlések, októberben megalapították a helyi MEFESZT, melynek vezetője Bujdosó Alpár lett. Október 22-én fogalmazták meg követeléseiket, másnap pedig pesti diáktársaik által inspirálva tüntetést szerveztek a lengyelek mellett (Lengyelországban 1956 nyarán munkásmegmozdulások történtek, az októberi napokban pedig a pártvezetés önkritikát gyakorolt és megújulást ígért), de általánosságban a kommunista elnyomás ellen felszólalva. A diákok csendben, méltósággal vonultak fel az egyetemtől a Várkerületen keresztül a Tűztoronyig.
- Mi az az ügy, amelyért te hajlandó vagy fellépni?
- Mit gondolsz, egy utcai felvonulás lehet hatásos eszköz? Miért?