Peéry Rezső szerepe a forradalomban

Olvasd el a szöveget, majd válaszolj a kérdésekre!

Miért pont ennél a háznál van a mostani megállónk? Peéry Rezső 1954-től - részben Nagy Imre első miniszterelnökségének hatására - aktívabb közéleti szerepet kezdett vállalni, pl. a Hazafias Népfront nevű szervezet helyi vezetésében. Fontos szerepet vállalt a Soproni Szemle című folyóirat újraindításában, de a politikai széljárás újabb változása miatt ennek főszerkesztője utolsó pillanatban mégsem ő, hanem Csatkai Endre lett.

1956-ban a forradalom napjaiban megalakult Sopronban az Ideiglenes Nemzeti Tanács, mely a feszült helyzetben a város irányítását, a hétköznapi élet megszervezését vállalta magára. Ezen belül Peéry Rezső vállalta az oktatással, sajtótájékoztással kapcsolatos ügyek intézését. Érdekes adalék, hogy a MEFESZ és a Nemzeti Tanács egymással párhuzamosan és néha bizony konfliktusosan működött: a diákok október 23-át követően segítő szándékkal a gyárak, üzemek mindennapi munkájának megszervezésében, a városi rend fenntartásában is közreműködtek, a Nemzeti Tanács megalakulásakor pedig már nem akarták kiadni kezükből az irányítást. Amikor például szóba került, hogy a Nemzeti Tanács tagjává válasszák a forradalom előtti tanácselnök (vagyis polgármester) Bognár Dezsőt, az egyetemisták megvétózták a javaslatot, sőt, a MEFESZ aktivistái rövid időre őrizetbe is vették őt.

A forradalom napjaiban Peéry Rezső közreműködésével elindult a Soproni Napló, melynek egyetlen száma jelent meg november 3-án. A lap névtelenül megjelent vezércikkéről mára kiderült: Peéry írta. Ebben kiemelte az egyetemi hallgatók szerepét: “Az ifjúság megkezdte küzdelmét az acélszörnyek ellen, mint a mesebeli kisfiú, legyőzte a sárkányt.” Kiragadott mondata, de az egész cikk is azt üzeni: minden szembenállás ellenére fiatalok és tapasztaltabbak, diákok és városvezetők egy irányba haladtak. A társadalom tagjai életkoruktól, társadalmi helyzetüktől függetlenül közös célért kell küzdjenek: “Ifjú magyarok, diákok, munkások, értelmiségiek, parasztok, most ne engedjétek ki a zászlót kezeitekből. Megmutattátok, hol van itt az egyetlen igaz erő, hol a rendíthetetlen idegrendszer, tiszta szív és világos fő, hol a hivatottság a vezetésre. Írók, diákok, munkások, értelmiségiek, katonák, ti csináltátok!”

November 4-én, a forradalom leverésének napján Peéry Rezső és családja elhagyták az országot. A Berzsenyi igazgatója soha nem tért haza Magyarországra. A Stuttgarthoz közeli Reutlingenben lett könyvtáros, majd az intézmény vezetője is, Németországban halt meg 1977-ben.