Olvasd el a helyszínhez tartozó információt!
A zsidó közösség 1772-ben, Lengyelország felosztása után került e területre, illetve az Oroszországban lévő pogromok elől menekült. II. József népszámlálása idején 60 zsidó lakost írtak össze, ez a lakosság 5,49 százaléka volt. Az 1828-as statisztikákban 237 zsidó, a lakosság 9,2 százaléka szerepel. A zsidóság létszáma 1880-ban 738 volt. A 19. század közepére Szabolcs, Szatmár és Bereg királyi vármegyékben már tízezer zsidó élt. A Galíciából bevándorolt zsidók többnyire az ortodox vallási irányzatot, jelentős részük a haszidizmust követte. Schwartz Mór és Schwartz Jakab testvérpár 1864-ben 2000 holdas birtokukon létrehoztak egy gyártelepet gőzmalommal, szeszgyárral, olajütővel. E telepen és Schwartzék villájában indult meg Magyarországon először a villamosenergia szolgáltatás a Kossuth utca 16. szám alatt. A Schwartz család mellett kiemelkedő volt a Szalkai család gazdasági és társadalmi tevékenysége. Szalkai Jakab nevéhez fűződik a mátészalkai kórház és a zsidó iskola alapítása is. Nemcsak a gazdasági életben, hanem a közélet irányításában és a város építészetében is egyre nagyobb szerepet kapott a zsidóság. Ők építették, építtették az első emeletes házakat, és bérbe adható lakásokat. 1925-ben megépült az Iparos Székház, bár az Iparoskör jóval előbb - 1902-ben - alakult. Alapítói között egyaránt voltak zsidók és nem zsidók. A piac mellett egyre népszerűbbek lettek a vendéglátóhelyek is: a Kaufmann kocsma, ahol a legjobb bort s házi készítésű szilvapálinkát mérték, s friss perecet, kiflit, zsemlét lehetett kapni; a Guttman Andor-féle Hungária vendéglő az iparosok népszerű helye volt. Híres és jó nevű jogászok mellett más értelmiségiek is éltek Mátészalkán: Fuchs Jenő a magyarországi eszperantó mozgalom egyik úttörője volt, Dr. Vizsolyi Manó publicistaként volt ismert.