Olvasd el a helyszínhez tartozó információt!
A Kossuth és a Rákóczi utca kereszteződésében levő téren áll egy tömör vasból készült villanyoszlop, amely az első, eredeti villanyoszlopok közül való. Itt a két utca kereszteződésében levő téren áll Bíró Lajos mátészalkai szobrászművész Lámpagyújtó című alkotása is. Magyarország településeinek villamosítása 1888-ban Mátészalkán kezdődött. Az itt található vasoszlop ebből a korból származik. A Kossuth Lajos utca (akkori nevén Piac utca) a város legkorábban kialakult, egyben legérintetlenebbül megmaradt egykori és mai fő utcája. Az utca és a tér mentén templomok, intézmények, polgárházak, villák sorakoznak. 1887-től kiépültek a vasútvonalak, bankokat, patikákat nyitottak. Az utca zártsorú beépítése, az egyre gyarapodó üzletek virágzó forgalma is ezt a fejlődést tükrözi – ebben az ipari és kereskedelmi fejlődésben a két világháború között a zsidó közösség jelentős szerepet töltött be. A közösség ekkor a lakosság 20%-át tette ki. A szalkai zsidó kereskedők és iparosok intenzív társadalmi és kulturális életet éltek. A művelődést segítette Mátészalkán Jakab Ezékiel nyomdász, Weisz Ferenc fényképész, akinek önálló műterme volt, Grünbaum Frigyes kerületi főrabbi. 1908-tól az izraelita iskola élén Rosenstein Béla tanító, 1922-től Weisz Miksa igazgató, tanító és felesége, Weisz Frida állt.