Olvasd el a helyszínhez tartozó információt!
Az utcakőbe illesztett, 10×10 cm-es réz emléktáblák arra hívják fel a járókelők figyelmét, hogy olyan épület előtt haladnak el, ahol az áldozat egykori utolsó ismert lakóhelye volt. Mátészalka és vidéke zsidóságát 1944. április 16-tól gettóba kényszerítették. A gettó keleti oldala a Kossuth utca, délen a Rákóczi utca, északon a Gróf Tisza István utca, míg nyugaton a Zöldfa utca volt. Később a helyi zsidó lakosokon kívül más településekről is Mátészalkán gyűjtötték össze a zsidókat. Így, amikor a máramarosiakat hozták Mátészalkára, kibővítették a gettó nyugati részét, mely érintette a Hősök terét és a Rákóczi utca másik részét. A gettót kétméteres deszkapalánk vette körül, tetején szögesdróttal. A gettóban egy-egy szobában 20-25 embert zsúfoltak össze. Közvetlenül a gettó mellett a Szálkai Gyártelep és a Schreiber-féle fatelep terült el, melyről vasúti iparvágány csatlakozott a fővonalhoz. A gettó öt kapubejáratát fegyveres csendőrök őrizték. Mérk község csendőrsége hajtotta végre a Szatmár megyei zsidóság összegyűjtését. Ezután felleltározták a zsidó lakásokat: számba vették és listákat készítettek a lakásban található minden tárgyról. A mátészalkai zsidó lakások leltározásában a teljes tisztviselői kar részt vett. A zsidó lakosok tulajdonait a nem zsidók állami közreműködéssel elhurcolták. A gettón kívül eső zsidó házakból a bútorzat egy részét a Schreiber-teleppel szembeni faraktárban gyűjtötték össze.