A csongrádi Izraelita Nőegylet 1923. december 26-án bált rendezett a Magyar Király Szállóban. A korabeli beszámolók szerint nagyjából 300 fő lehetett a bálteremben - zsidók és keresztények -, amikor éjfél után 2 perccel egy első világháborús gránát repült a bálozók közé. A merénylet következtében hárman meghaltak és több, mint 20 fő súlyosan megsérült. A merénylet okairól találgatások voltak, hamarosan őrizetbe vettek 25 személyt, akik az antiszemita, fajvédő Ébredő Magyarok Egyesületének voltak a tagjai, köztük Piroska János festőművészt, Csongrád későbbi polgármesterét. Hét embert bíróság elé állítottak. A tárgyaláson Széchenyi István, a vádlottak ügyvédje védőbeszédében egyfajta zsidó-keresztény ellentétként állította be az ügyet, amelyben szerinte „csongrádi zsidó lakosok jelölték meg a nyomozás irányát”. A gyanúsítottakat 1924-ben felmentették bizonyíték hiányában. A helyi zsidóság életét komolyan befolyásolta a robbantás, ezt követően nem tartottak nyilvános rendezvényeket, visszavonultak.