Az épület hivatalos avató ünnepséget az 1931/32-es tanév végén tartották. A numerus clausus és később a zsidótörvények miatt egyre kevesebb zsidó diákot vettek fel az egyetemekre, ezért fontosnak tartotta a hitközség és az iskola vezetése is, hogy a diákok szakmákat tanuljanak. A fiúknak volt vas- és fémipari gyakorlat, asztalosmunkák, lehetett textiliparral foglalkozni. A leánygimnáziumban pedig varrást és háztartási munkákat oktattak. Az érettségivel együtt pedig munkakönyvet is kaptak a végzősök. A kirekesztő törvények életbe lépésével a helyzet rosszabbodott, hiszen a 35 hallgatóra megálmodott termekben sokszor ötven fő feletti osztályok tanultak, a tanári karban pedig az egyetemekről kizárt professzorok jelentek meg. A diákok közé tartozott Heller Ágnes, Ferge Zsuzsa, Berend T. Iván, Ránki György és Ungvári Tamás is.
A mai Radnóti Gimnázium épülete 1944 novemberében került a történelmi események középpontjába, ugyanis Ocskay László százados katonáival ekkor kísérte át ide, a 101/359 számú Kisegítő Munkásszázad embereit. Az épület messze feküdt a központi gettótól, eredeti funkciója és méretei miatt alkalmas volt sok ember ellátására. Így kezdhette meg kevésbé ismert életveszélyes vállalkozását, a pesti zsidóság mentését. Akiket Ocskay bújtatott azok el voltak látva élelemmel és gyógyszerrel, továbbá hivatalos papírokat is próbált intézni nekik. Az iskola szomszédságában volt egy nyilas pártház, ahol viszont egyre inkább szemet szúrt ez a „különös század”, akiket furcsa módon nem deportáltak. Ocskay feltehetőleg jó kapcsolatot ápolt a megszálló németekkel. Volt rá példa, hogy az alakulatot kivégezni akaró nyilasokat a német SS tisztek zavarták el a gimnáziumból, amelyet ezután a védelmük alá is vontak. A szovjet megszállás után nem sokkal Ocskaynak sikerült megszöktetnie a századának a tagjait.
Származása, illetőleg horthyista kötődése és amerikai kapcsolatai miatt szálka lett a kommunisták szemében, ezért üldözték. 1948-ban sikerült Amerikába menekülnie, ahol 1966-os haláláig éjjeliőrként dolgozott a New Yorki Kingstonban.
Embermentéseinek története a 90-es évekig eltűnt, akkoriban kérték az általa megmentettek, hogy állítsanak neki emléket. Tetteiért a Városligetben szobrot és Jad Vashem Intézettől a „Világ Igaza” kitüntetést kapta meg. 2008-ban egy dokumentumfilm készült tetteiről „Ocskay László százados az elfelejtett hős” címmel.