Olvasd el a helyszínhez tartozó információt!
A Dohány utca és a Károly körút találkozásától a Deák tér felé tekintve láthatod az egykori vásártér helyét, ahova a 18. század második felében a legelső zsidók Óbudáról áruikkal a Dunán átkelve átjöttek az országos vásárokra. Gabona- és szarvasmarha-kereskedelemmel foglalkoztak, bőrfeldolgozással, és vászon, posztó, szövet készítésével és árusításával.
Pesten 1786-tól telepedhettek le zsidók (II. József adja meg számukra a letelepedési jogot a pesti oldalon), és logikusan a vásár-, ill. piactér környéki szűk utcákban alakult ki a pesti zsidó népesség első lakóhelye (ezért nevezik ezt a városrészt régi pesti zsidónegyednek). Az 1770-es években Pesten megjelent zsidó kereskedőknek telektulajdonuk nem lehetett, ezért bérelt házakban, lakásokban éltek a környéken. Az első lakóhelyekkel párhuzamosan tehát az első imaszobák, első lakászsinagógák, majd a pesti zsidóság vallási és közösségi intézményrendszere is ezen a városrészen alakult ki.
A 19. század elején a pesti zsidó hitközség olyan gyorsan növekedett, hogy már nem bizonyultak elegendőnek a bérelt helyiségekben kialakított zsinagógák és a kisebb közösségek imaszobái. Szükség volt egy nagyobb épületre, amely a kor modernebb vallási felfogásának is megfelelt. Ez lett a Dohány utcai zsinagóga.
A 19. század virágzó időszak volt, amelyet az asszimiláció időszakának is neveznek. Az asszimiláció a kisebbségi társadalom többségi társadalomba való beolvadását jelenti. Az asszimiláció az élet különböző területein/szintjein jelent meg: nyelv, öltözködés, vallási előírások lazítása, stb. A Dohány utcai zsinagóga a neológ, asszimilálódottabb közösség zsinagógája.