Olvasd el a helyszínhez tartozó információt!
Az 1850-es évek első feléig nem volt nyilvános zsidó iskola a városban. A zsidó gyerekek oktatására a családok magántanítókat alkalmaztak. 1855-ben négy tanítóval megnyílt az első nyilvános elemi iskola az Andrássy és Lepény utca sarkán, amely később a Lázár utcába költözött, ahol 1861-ig működött. 1865-ben a szolgabíró utasította a hitközséget, hogy rendes, nyilvános iskolát nyisson. Az iskolában az elemi ismereteken túl a héberolvasást és a Biblia fordítását tanították. 1876-ban felszólították a hitközség vezetőit, hogy a hittant magyarul és ne németül tanítsák.
1891-ben leégett az elemi iskola épülete, helyén rövidesen felépült az új, négy tantermes iskola.
1894-ben felépült az ortodox zsinagóga, és mellette az ortodox zsidó iskola. 1929 októberében felavatták a jesivát (vallási iskolát), amelynek 1930-ban 11 helybeli és 30 vidéki tanulója volt.
A középiskolás korú zsidó diákok a város polgári és egyéb felekezeti iskoláiban tanultak tovább, legtöbben a békéscsabai ágostai hitvallású Rudolf Reálgimnáziumban. 1940-ben a neológ hitközség megünnepelte dr. Silberfeld Jakab főrabbi 30 éves jubileumát, majd egy év múlva, 1941-ben megválasztották mellé rabbinak a budapesti dr. Szabó Ödönt, aki átvette az idős Silberfeld főrabbitól a polgári iskolákban, a zsidó elemiben és a líceumban tanuló zsidó diákok hitoktatását, és komoly tevékenységet fejtett ki a nem zsidó társaságokból, sportkörökből fokozatosan kiszoruló zsidó fiatalok összetartásáért. A neológ iskolában önképzőköröket, színielőadásokat, boksz- és futballmérkőzéseket szervezett, amelyekre nem csak a csabai, de környékbeli: orosházi, szarvasi és gyulai fiatalok is jártak. 1943-ban a Szabó Ödön által szervezett programok voltak az egyedüli lehetőségek a zsidó fiataloknak a szabadidejük eltöltésére, és egyben ezek lettek a neológ hitközség kulturális eseményei is.