A zsinagóga neológ stílusú volt. A telek ahova építették, Fischl Jakab ajándéka volt. 1900-ban elkezdődött az építkezés, 1901-re már kész is lett az épület berendezéssel együtt. A zsinagóga építkezéséhez nem zsidó vallású emberek is hozzájárultak.
A neológia vallási értelemben a legnyitottabb a főbb magyarországi irányzatok közül - az irányzat tagjai szerettek volna leginkább asszimilálódni a magyar társadalomhoz. Az ortodoxia nem értett egyet a nagymértékű asszimilálódással (a többségi társadalomba való beolvadással), hisz a zsidó vallási törvényeknek sok mindenben ellent mondott, így ők megőrizve vallási hitüket, a zsidó törvények szerint élték és élik mai napig az életüket.
A hitközségnek évekig nem volt rabbija, a vallási feladatokat rabbihelyettes látta el. Simon Jakab évekig állt a boglári hitközösség élén, majd 1913-tól Balatonboglár saját rabbija, Bráver Lázár töltötte be ezt a szerepet egészen 1944-ig a deportálásig.
A deportálás idején a zsinagóga ideiglenes gettóként is működött. A csendőrség ide gyűjtötte az üldözött zsidókat, és innen küldték őket a tabi táborba. (Tab: város Somogy megyében)
A zsinagóga hosszú ideig üresen állt, berendezését széthordták. Az 1960-as évek elején a helyi ÁFÉSZ irodái kaptak helyet. Alul termelői cukrászda volt, felül megmaradt az iroda. Később munkaügyi központot alakítottak ki benne, mely a mai napig működik.