Az 1867-es kiegyezés utáni asszimilációs időszak a Magyarországon élő zsidó közösség több irányzatra való szakadását hozta. Akik az asszimilációt jobban elfogadták, ők több dologban engedtek a régi hagyományokból. Őket nevezzük neológ közösségnek. Ez az irányzat Győrben is önállósult és ez a közösség épített magának zsinagógát. A zsinagóga, vagy gyülekezet háza a zsidó templom, valóban a közösség háza, a közösség egymásra találásának otthona. A neológ hitközség 1870-re építette fel zsinagógáját és iskoláját. Az épület Benkó Károly tervei alapján készült, centrális alaprajzzal, kupolával, orgonával.
Az itt látható zsinagóga centrális alaprajzú, mintája a későbbi hasonló magyar zsinagógáknak, például a Szegedinek. Belső tere gyönyörűen díszített, az akkori kornak megfelelően a szecesszió jegyeit viseli magán, megőrizve a zsidó hagyományokat. A bálványimádás tilalma miatt nincs ember és állatábrázolás, ezek helyett növényi eredetű mintákkal találkozhatunk. A karzat a hölgyek számára készült, ahonnan az urak "zavarása" nélkül követhették az eseményeket. A zsinagóga melletti iskola 4 elemi, felekezeti oktatást szolgáló intézmény volt, amely 1942-ig működött. 1927-re azonban annyira megnövekedett a győri zsidóság lélekszáma, hogy bővíteni kellett az épületet. Ekkor a közösség új lépcsőházakkal és a téli templommal növelte meg a teret. A zsinagógát és az iskolát ma a Széchenyi István Egyetem Művészeti Kara és a Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum közösen működteti. Kiváló akusztikájára építve gyakran szerveznek itt koncerteket, s tömeges látogatottságú múzeumi előadásokat, tárlatvezetéseket, zeneművészeti eseményeket. Az iskola az egyetem zeneművészeti képzési területének lakhelye, a zsinagóga pedig Egyetemi hangversenyterem lett.