Tokaj-Hegyalján már a 17. századtól kimutatható a zsidók jelenléte. Bodrogkeresztúrra elsősorban haszid telepesek érkeztek, közösségük jelentős maradt egészen a második világháborúig. Bodrogkeresztúr híres csodarabbija, Reb Steiner Sajele a környező települések meghatározó vallási vezetője lett, akiről a séta során még tanulni fogsz.
Az első ortodox zsinagóga Bodrogkeresztúron 1767-ben épült. A zsidóság aránya Tokaj-Hegyalján a 18. századtól folyamatosan növekedett a Galíciából érkező bevándorlóknak köszönhetően. Lakosságarányosan 1880-ra Hegyalja zsidósága elérte a 35%-ot. Bodrogkeresztúron 1836-ban 239 zsidó élt, 1880-ra pedig már a bodrogkeresztúri zsidó közösségbe tartozott több környékbeli kistelepülés is, mint Bodrogkisfalud vagy Bodrogszegi. 1880-tól az elvándorlásoknak köszönhetően arányuk csökkenni kezdett. A 19. század végétől a zsidók a bortermelésben és borkereskedelemben is jelentős szerepet kaptak. Az uradalmi telkek bérlésének köszönhetően a kóser bor készítése és kereskedelme is felvirágzott. Az 1875-1879-es filoxéra járvány következtében a hegyaljai szőlők 67%-a kipusztult. A szőlőrekonstrukcióban nagy arányban zsidó befetetetők vettek részt, technológiai újításaiknak köszönhetően (hordók kénezése, pasztörizálás) a borkészítés modernizálódni és fejlődni tudott.
A Hegyalja, és így Bodrogkeresztúr életében és polgárosodásában óriási szerepet játszó zsidóság csaknem egésze elpusztult a Holokauszt során. Bodrogkeresztúrra a körülbelül 700 elhurcolt zsidó közül 37 túlélő tért vissza, akik azóta elhagyták a települést. Napjainkban Bodrogkeresztúr teljes népessége alig haladja meg az 1100 főt.