Olvasd el a helyszínhez tartozó információt!
Bácsalmás települést 1432-ben említik meg először dokumentumok a Garai család birtokaként, a török uralom idejében azonban a falu teljesen elnéptelenedett.
A XVIII. században népessége lassú gyarapodásnak indult, a Habsburg-kormányzat 195 német család betelepítésével próbált javítani a demográfiai helyzeten. A település lakosságának több, mint felét német nemzetiségűek tették ki, egészen az 1946-os elüldöztetésükig.
Zsidó lakosság jelenlétéről az 1750-es évektől vannak adatok; lengyel, morva, burgenlandi és északnyugat-magyarországi területekről érkeztek bevándorlók, akik főleg terménykereskedelemmel és iparral foglalkoztak.
A szentegyletet 1773-ban alapították, ezután a közösség létszáma lassú gyarapodásnak indult: 1840-ben 55 fő (0,5%), 1867-ben 169 fő (2,1%), 1880-ban 189 fő (2,3%) volt az izraelita vallású lakosok száma. 1846-ban zsidó elemi iskolát alapítottak, amelyben eleinte német, majd 1869-től magyar nyelven tanultak a diákok.
Hasonlóan az országos helyzethez, a bácsalmási zsidó közösség is támogatta az 1848-49-es szabadságharcot. Néhány példa: a Honvédség soraiban harcolt önkéntesként a bácskai „feketesipkás“ alakulatban Beck Mór, (a zsidótemető 21. parcellájában nyugszik), aki részt vett a délvidéki harcokban, és Szenttamás négyszeri ostromában is. Nemzetőri szolgálatot vállalt Grünbaum Simon, Beck Jakab pedig nemzetőrparancsnok volt. Emellett a zsidó közösség tagjai élelmiszerek, takarmány küldésével is támogatták a küzdelmet. Kossuth Lajos köszönőlevélben emelte ki a bácsalmási zsidó lakosok haza iránti áldozatkészségét.
A város gazdasági életében fontos szerepet játszottak a zsidó közösség tagjai, az első hengermalmot a Stein család alapította. Fatelepet, mészégetőt, szikvíz és tésztaüzemet, vajgyárat, szállodát és egyéb üzleti vállalkozásokat hoztak létre.
1888-ban zsinagógát építettek Bácsalmáson a Korona utcában, a közösség az ortodox és neológ felfogás közötti status quo hitelvei alapján működött. (A magyarországi zsidóságnak az az irányzata, amely nem csatlakozott sem a modern , újító szemléletű irányzathoz, sem az újításokat elutasítókhoz. Az elnevezés a latin „azt megelőző állapot” kifejezésből származik, és azt tükrözi, hogy ezek a közösségek a korábbi egységes állapotot tekintették kívánatosnak. Liturgikus szempontból inkább az ortodoxiához álltak közel.)
Sajnos az épületet 1958-ban lebontották.