Hogy zajlott a háború utáni igazságszolgáltatás, és hogy jelenik meg öröksége a népirtásra és emberiség elleni bűncselekményekre vonatkozó új törvényekben? Sikerült megelőzni velük a bűncselekmények megismétlését? Olvasd el Ben Ferencz vallomását az igazságszolgáltatás és a nemzetközi jog örökségéről napjainkig.
Ben Ferencz 1920-ban született, és ő volt az 1945-’46-os nürnbergi perekben a náci háborús bűncselekmények nyomozója és főügyésze. Ő jelentette ki, hogy „ha nem alakítunk ki az egész világon érvényes, hatásos törvényeket, a Holokausztot lehetővé tevő kegyetlen mentalitás egy nap az egész emberi fajt kipusztíthatja”: Egész életét a nemzetközi jognak szentelte, a nemzetközi jogszabályok megalkotásáért és végül a Nemzetközi Büntetőbíróság létrehozásáért dolgozott.
Ezt mondja: „Korábban egyetlen esetet sem tárgyaltam, és még életemben nem jártam büntetőbíróságon. 27 éves voltam akkor. Olyan mély hatással volt rám a háború, hogy véget akartam vetni minden háborúskodásnak. A háború bűzének, a patkányként viselkedő embereknek. Le sem tudom írni... ezeket az embereket azért gyilkolták meg, mert hóhéraikkal nem voltak azonos fajúak, azonos vallásúak, nem osztották ideológiájukat. Emberiség elleni bűnt követtek el, és ezt én neveztem emberiség elleni bűnnek. Ha olyan jogi alapelvet hozhatnánk létre, amely a jövőben megvédi az emberiségét, abban nagy szerepet játszana ez a per.” Hétévtizedes pályája során olyan jogi eljárást hozott létre, mely végigkísérte a 20. századot és még napjainkban is releváns.
Jellemezd Ben Ferencz munkáját, amelyet a a háborút követő hét évtizedben végzett. Szerinted ezeknek a kérdéseknek van ma jelentősége? Ha igen, milyen módon?