Olvasd el a helyszínhez tartozó információt!
Az iskola nyolc tágas tantermében 268 gyermek tanult. Négy terem jutott a fiúknak, négy a leányoknak. 1865-ben azonban visszaállították a korábbi rendszert, óvoda helyett újra előkészítő osztályba járhattak a legkisebbek. A nagykanizsai zsidó hitközség a Dunántúlon elsőként, hozott létre és tartott fenn kereskedelmi képzést nyújtó iskolát.
A kistemplomban tartotta az iskola a különböző szertartásokat, istentiszteleteket, pl.: újév, szombatfogadás. A Szombat – héberül: Sábát – fogadásakor a szombati gyertyákat pénteken este, naplemente előtt kell meggyújtani. A szombat tisztelete nagyon erős, mivel ez nemcsak egy pihenőnap, amikor mindennemű munka tilos, hanem a Szombat szimbolizálja a zsidó ember szemében a Teremtést és a Teremtőt egyaránt, azt a Teremtőt, aki hat napon át teremtette a világot és a hetedik napon megpihent. Így adta az Örökkévaló a zsidó népnek a Szombatot, a szellemi felemelkedés napját, s egyben a teljes pihenés napját. A háziasszony még a csillagok feljövetele előtt két gyertyát gyújt, és a szombat bejöveteléért áldó imát mond, majd a borra és a kalácsra is. Megteríti az ünnepi asztalt, rátesz két letakart kalácsot és egy kehely bort. Ezek felett a családfő, a templomból hazatérve megáldja gyermekeit. Szombaton a zsidó ember semmiféle munkát nem végezhet: a szombat a teljes pihenésé. A szombat délelőtti istentisztelet egyik legfontosabb része a Tóraolvasás. A Tóra (Mózes öt könyve) kézzel pergamenre írott tekercs héber nyelven, amelyet két tartófára erősítenek. Sem a magánhangzók, sem a központozások nem láthatóak a tekercsben, de természetesen ezeknek megfelelően kell felolvasni a szövegeket. Ezek ismerete külön szakképzettséget kíván. Mivel a Tórát a hagyomány szerint kézzel érinteni nem szabad, a Tóraolvasást megkönnyítő kéz alakú sormutatókat készítenek (jad). Ezek a kinyújtott mutatóujjú jobb kézben végződő "pálcák" készülhetnek ezüstből, elefántcsontból, fából stb.