Olvasd el a helyszínhez tartozó információt!
Carl Lutz 1923-tól Washingtonban, Svájc washingtoni követségén, majd 1935-től az akkori angol fennhatóságú Palesztinában dolgozott: itt a svájci konzulátus irodavezetője volt. Itt észlelte, hogy Európából egyre nagyobb számban érkeznek menekülő, hazát kereső zsidó bevándorlók. A háború kitörése után Németország, mely korábban három képviseletet is fenntartott az angol érdekeltségű Palesztinában, megszüntette konzulátusait és felkérte a semleges Svájcot, hogy képviselje Németország érdekeit. Ezt a feladatot egy ideig Carl Lutz látta el. Talán ennek a korábban a németeknek tett szolgálatnak volt köszönhető, hogy később, már magyarországi tartózkodása idején, Lutz alkonzulként a náci és magyar kormányok megbízottaival tárgyalhatott. Ezeken a tárgyalásokon elérte, hogy az igazolással (úgynevezett Palesztina-certifikáttal) rendelkező zsidók kiutazási engedélyt kapjanak. Összesen 7800 ember kiutazását engedélyezték, de végül csak 1700-an tudták elhagyni az országot. Mégis, sokan azt remélték, hogy útlevelük védelmet biztosít számukra.
Magyarország 1944. március 19-i német megszállása után Carl Lutz menekülő tömegek számára igyekezett megfelelő dokumentumot és rejtekhelyet biztosítani. Az üldözöttek védelmének érdekében határozottan és eredményesen tárgyalt a hivatalos szervekkel. Ebben diplomáciai tapasztalatai segítették. Számos szervezettel, a semleges országok képviselőivel és cionista csoportokkal is kapcsolatban volt és kapcsolatai segítségével embermentő hálózatot épített ki és működtetett. Több ezer ember köszönhette neki életét.